Már messziről hallottam a lövések hangját,pedig a romok még csak látótávolságon belül sem voltak. Próbáltam gyorsítani, amennyire csak tudtam, de már max sebességen voltam. A kisebb dombokon még ugrattam is egyet, mikor hirtelen feltűnt a hely. Ezek tényleg jó nagy szarban vannak, három ember legalább negyven ellen.
- Hohó, Lena most kurvára gyilkolni fog! - vigyorogtam, gonoszan összehúzott szemöldökkel. Amint láthatóvá vált minden, csak hogy magamra vonjam a figyelmet, egy "YAHOOOO!" félét ordítottam, amit általában Hanji szokott ha valami undorítót vagy furát lát, ami az esetek száz százalékában kinyúlt, elütött állatok vagy azoknak belsőszervei. Jobb esetben bogarak. De kivételesen bevált! Minden tekintet rám szegeződött, és ahelyett a három balfasz helyett engem kezdtek el lőni. Három talált el, az is csak a vállamba. Nem volt vészes, legalábbis nem éreztem annak. Elengedtem a kormányt, és előrántottam mindkét pisztolyom. Ahogy közelebb értem, leugrottam a motorról, amely elsodort legalább három embert. "Negyvenből három....harminchét maradt!" A levegőben szaltózva kilőttem hat embert, és mindet pont koponyán. " Harmincegy...."- számoltam magamban, ahogy szoktam. Amilyen gyorsan csak tudtam, az egyik még állva maradt fal mögé rohantam. Hozzásimultam, és óvatosan, észrevétlenül kinéztem. Egyből megsoroztak, Én pedig visszahúzódtam, és tárt cseréltem.
- Lena!Hál' Istennek, már azt hittük csak úgy mondta, hogy jössz! - örvendezett Gunther.
- Három ekkora barmot, mint Ti, kár veszni hagyni. Plusz, zöldfülűek életét felesleges elvenni! - mondtam, és kihajoltam. Már csak egyik pisztolyom volt nálam, és azzal is elég sikertelenül két embert lőttem le. "Huszonkilenc..."- folytattam a számolást.
- Hé!Mi is házőrzők vagyunk, mint Ti!Ami nem "zöldfülűségre" vall! - hitetlenkedett Oulo. Levettem fejemről a sisakot, és Josh-nak dobtam, ki elkapta, és letette.
- Akkor miért nem tudtátok ezeket kivégezni? - böktem a fejemmel a maradék ember felé. - HA tényleg nem vagytok kezdők, miért csak ennyi fegyver van nálatok?
- Nálad is csak két pisztoly van! - bökött Oulo a fegyvereim felé.
- És ezt ki mondta? - kérdeztem, és előrántottam a késeim. Öt ujjam közé fogtam őket, és meggörnyedve felálltam.
- Lena, mit csinálsz? - kérdezte ijedten Josh.
- Segíteni jöttem, nem?!Huszonkilenccel csak elbírok, ha már kiiktattam Higami-t, és a maffiáját! - ezzel a fal tetejére ugrottam, és eldobtam a késeket. Mind az öt betalált, pont mellkasba. "Huszonnégy....." Lehet a fal mögött ülők hülyének néztek, de leugrottam, és egész egyszerűen csak megálltam. Az a huszonnégy ember is leállt a lövöldözéssel. Elhűlve néztek engem.
- Mit csinálsz Törpe? - a kérdés a hátam mögül jött, Oulo-tól. A becenév nyílként hasított belém, Én pedig elborult fejjel hozzávágtam a telefonom, ami a homlokán koccant, kiütve Őt.
- A magasságom csak egy dolog..MÉGIS ERŐSEBB VAGYOK MINT TI HÁRMAN ÖSSZESEN BASZKI! - kiabáltam, melyre a többi csak nevetni kezdett. Mutogattak rám, az idióta beceneveket ne is említsem. Elővettem egy újabb kést, és az egyiknek, aki éppen jót szórakozott rajtam, a sípcsontjába dobtam. Mindenki elhallgatott, a pasi meg szenvedve a lábához kapott és fetrengeni kezdett. Remegve kaptak a pisztolyukhoz, de elég későn. Ugyanis, míg Ők szerencsétlenkedtek, és tízet főbe lőttem, három megint kés általi halált halt. "Tizenegy...." Lövöldöztek engem, de Én csak közelebb kerültem hozzájuk. Hármat megint kilőttem, kettőt megsebeztem. Engem is találtak el, még párszor a vállam, és ha jól számoltam kétszer combon lőttek. De az a nyolc ember nem tudott megállítani. "Még ha hármat-négyet lelövök, a többit ki tudom végezni pisztoly nélkül is!" - ezzel a gondolattal cselekedtem is. De nem az eltervezettek szerint. A két sérültet és még hármat ki iktattam, bár még párszor kaptam a combomba. Amint két lépésnyi távolságra kerültem a három pasihoz, előrántottam egy újabb kést, és azzal kivégeztem őket. A kést eldobtam a picsába, kezem a vállamra tapasztottam. Visszavánszorogtam a többiekhez. Azok már fel voltak tápászkodva, Oulo-t is felszedték a földről,aki a telefonom fogta a kezében.
- E..izé...ezt elejtetted! - nyújtotta felém. Emeltem érte a kezem, de felszisszentem.
- Jól vagy? - dobta el magától a srácot,aki újra eltaknyolt. Vette volna le rólam a dzsekim, de elcsaptam a kezét.
- Ne érj hozzám.... jól vagyok. - mondtam, és megfordultam.
- L...Lena! - hallottam egy nyöszörgő hangot. Visszafordultam, és annyit láttam, hogy Josh kikapja a földön heverő Oulo kezéből a telefonom, és felém nyújtja. Nagy nehezen érte nyúlok, de ahogy venném el, az ujjaink összeérnek. Erre a kék szemű és hajú, szeplős arcú fiú, fülig pirul. Felvonom az egyik szemöldököm, és elveszem a készüléket. A farzsebembe süllyesztem, felszedem a földről a pisztolyaim melyek visszakerülnek a helyükre, és elindulok a valahol hullákon fekvő motoromhoz. Átlépkedek a hullákon, míg el nem érem a járművet. "Mintha valamit elfelejtettem volna...." -miután ezt kimondtam magamban, valaki elkapott hátulról, és a fal maradványhoz vágott. A tégladarabok széthullottak, valamennyi rám is esett. Térdeltem, kezeimmel támaszkodtam meg magam előtt, vért köhögve fel. Fogalmam sincs, hova lehettek a többiek, de a tag közelebb jött, és gyomorszájon rúgott. Még több vért köhögtem fel, de ez Őt nem érdekelte, dzsekimnél fogva felemelt. nem volt erőm ellenkezni, csak lógtam ott, mint egy rongybaba. A romok mellett, egy romos gyárépület volt...na, Én annak az ablakán repültem be. A pasi követett, és vigyorogva figyelte, ahogy nyöszörögve próbálok felállni. "Hogy felejthettem el?!" - ordítoztam magamban, káromkodva. Nagy nehezen leszedtem az oldalamról a pisztolyt, és felé tartottam. Még mindig vigyorgott, időközben a három idióta is megérkezett. Meg akartam húzni a ravaszt, de hirtelen minden elsötétült. Fejem a padlóra esett, pisztolyom kiesett a kezemből. Szánalmasan festhettem.
♦♦♦
Szemem nehezen nyitottam ki. A hideg beton helyett valami puhán feküdtem. Fél kézzel megpróbáltam felülni, de vissza is estem. Oldalra fordítottam a fejem, és egy eléggé aggódó barna szempárral találtam szembe magam.
- Ha...Hanji...? - kérdeztem nyöszörögve, és kibírva a szúró érzést, felültem. - Mit keresel Te...itt? - kérdeztem, elég kómás hangon.
- Lena!Úgy aggódtam! - ölelt meg jó szorosan, melyre fájdalmasan felnyögtem. Egyből elengedett.
- Mégis mi történt veled? - kérdezte Erwin, mellettem ülve.
- Negyvenen voltak, három ellen, és Én mindet megöltem... - mondtam ugyanolyan semmitmondó hangon.
- Ez nem is hangzik rosszul! - örült fel hirtelen a szőke.
- De egyet kihagytam.....hozzábaszott egy falhoz, aztán bevágott egy gyár ablakán....másra nem emlékszek, csak hogy megpróbáltam lelőni, Ő pedig vigyorgott... - folytattam. - De hogy kerültem haza?
- Egy fiú hozott be. - mondta Hanji, majd kicsattanva. - Csak nem a barátod?
- Hogy nézett ki? - kérdeztem vissza, mit sem foglalkozva a négyszemű feltevésével.
- Kék szem, kék haj, szeplők, és hozzád képest 20 centivel magasabb. - magyarázta Erwin. "Már megint a kurva magasságom.....NEM ÉN TEHETEK RÓLA HOGY KICSI VAGYOK, JÓ?!Rohadt gének....."
- Josh...? - néztem körbe. - Hol van?
- Elment. - válaszolt újra a szőke.
- És a motorom? - igen, a motorom mindennél fontosabb.
- A garázsban van, elég szar állapotban. - röhögött fel Hanji.
- Min röhögsz, Négyszem? - kérdeztem rá.
- Elég viccesen nézel ki....hogy üvegszilánkok állnak ki belőled! - még hangosabban kezdett el nevetni, én pedig végigmértem magam. Igaza volt, de hogy a picsába került le rólam minden ruhám, kivéve az atlétám? - Na gyere, elrendezlek! - állt fel, intve nekem, Én pedig felvontam az egyik szemöldököm.
- Ezt te komolyan is gondoltad?
- Aha! - mondta vidáman, és kisétált. Ránéztem a mellettem lévő férfire, aki megvonta a vállát. - Erwin, hozd már! - nézett vissza. Ekkor felállt, és óvatosan az ölébe vett.
- H..he?!Mi...mit csinálsz?! - ijedtem meg.
- Inkább nem keverednék vitába nőkkel.... - mondta, és elindult velem ki. Levitt az ebédlőbe, ahol Hanji várt minket, egy elsősegély dobozzal, az asztalnál ülve. Kirántott egy széket, melyre Erwin leültetett. És a nő kezelésbe is vett. A mellettem álló férfi félig letérdelt mellém, és megfogta a kezem. Ekkor Hanji egy hideg csipesszel nyúlt a combomon lévő sebhez, melyre megszorítottam Erwin hatalmas tenyerét, lehajtott fejjel. Szemem és fogaim összeszorítottam, de így sem tudtam elrejteni a fájdalmam, egy könnycsepp csordult ki a szememből. Négy töltényt vett ki a sebből, majd lefertőtlenítette és bekötözte. Aztán jöhetett a vállam. Abban több is volt, ha jól számoltam hat. Miután végzett a fertőtlenítéssel és kötözéssel, nekilátott kiszedni belőlem a szilánkokat. Igen, az esés során rengeteg szilánk fúródott belém, emiatt is vették le (szerintem ) a ruhám. Az már nem fájt annyira, kaptam kisebb-nagyobb sebtapaszokat a sebekre, és elkészült.
- A kezed tudod mozgatni? - kérdezte végül.
- A balt igen, a jobb már annyira nem biztos.... - ezzel megpróbálkoztam vele. Felemelni fel tudtam, de a csuklómba éles fájdalom nyilallt, melyre felszisszentem.
- Ezt gipszelni kellesz....de majd csak holnap! -mondta, majd fáslival körbetekerte a csuklóm, majd egy nagyobb géz darabbal a nyakamba kötötte. Hát, ne is mondjam, így is lett, kaptam rá három hét gipszet. Addig mindketten itt voltak, és segítettek amiben tudtak. Próbáltam kockulni is, de nem nagyon jött össze, így egész este filmeztünk, és zabáltunk. Míg normálisan járni nem tudtam Erwin cipelt mindenhova. Nem mondtam, de élveztem, hogy nem kell sétálnom. Talán, ha visszajön Eren, ráveszem. Vagy rá parancsolok. "Szó, ami szó, Erwinéknek igazuk van..egy pszichopata, szadista,agresszív törpe vagyok...."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése