- Armin, hozd a kocsit! - fordultam a fiú felé. Az csak állt zavartan, és engem bámult. - MOST! - kiáltottam rá, mire kapkodva szalad a kulcsokért, és eltűnt. Amíg Ő kiállt, Én magamra kaptam a dzsekim, és szaladtam is ki. A ház előtt állt a kocsi, benne Armin-nal, Én pedig már rohantam is. Bevágtam magam az anyósülésre.- Kurva gyorsan Armin, padlóig! - parancsoltam rá, Ő pedig teljesítette. Feszengve, ugrásra készen mocorogva ültem, mikor a városba értünk. Amint megállt a palota előtt, kiugrottam, és már rohantam is be. Az őrökkel nem foglalkoztam, úgy is beengedtek volna, hisz már jártas vagyok itt. Szinte berontok a tárgyalóba, ahol szokásosan ül a királynő, a két komornyikjával, és három testőrével.
- Oh, Lena!Mi ez a nagy sietség? - kérdezi kedvesen mosolyogva. - Gyere, ülj le! - mutatott egy fotelre, amibe leültem, és Ő is átült velem szembe. Köztünk volt egy asztal, melyen két csésze és egy teáskanna pihent.
- Az egyik cselédem azt mondta, siessek amilyen gyorsan csak tudok, és amint ideértem, rohantam. - magyaráztam megállás nélkül.
- Ennyire azért nem sürgős a dolog! - nevetett. Sasha, ezért még nagyon meghalsz....- Csak arról szerettem volna veled beszélni, hogy mióta itt vagy, megállás nélkül dolgozol. Kéne neked egy kis szabadság is! - nézett komolyan a szemembe.
- Óóóóh, nem ,nem, nem, nem, nem, nem....- ráztam a fejem zavartan. - Nem szükséges!Már meg van tervezve az elkövetkező hónapok ügyei, a ruhák készülne... - ekkor közbevágott.
- Már átadtam Josh-nak a dolgokat. Kell egy kis pihenés neked is. Még fiatal vagy, nem kéne ennyire gürcölnöd! - mondta aggódó hangon.
- Lassan 18 leszek, ennyi belefér! - mondtam komolyan.
- Mondom másképp. Ezt vedd úgy, mint az ügyeket!Értesítelek, mikor kell újra bejönnöd. Rendben? - bólintottam egyet, melyre megenyhült. - És hol hagytad azt a fiút? - felhúztam az egyik szemöldököm. - Tudod, a magas, barna hajút!
- Erent?Nem találtam reggel, nem hozta a reggeli kávém sem, egyszerűen....felszívódott. - hajtottam le a fejem.
- Értem...- mondta kicsit elszomorodva. - Olyan jól mutattok együtt! - felkaptam a fejem, és talán egy kicsit el is pirultam.
- M..mi nem vagyunk együtt!Ő csak a komornyikom! - mondtam védekezően, amin kuncogott egyet. Ő még mindig mosolygott, én pedig csak a körmöm kattogtattam. - Öhm...akkor Én...megyek is! - álltam fel, és elindultam az ajtó felé.
- Majd értesítelek, mikorra kell visszajönnöd. Viszlát, Lena! - mondta, én pedig intettem egyet.
- Viszlát.... - motyogtam, és kiléptem. Lassan mentem végig a képekkel és virágokkal díszített folyosón, és gondolkodni kezdtem. "Mit is szoktak az emberek ilyenkor csinálni?Most végre be tudnám fejezni a papírmunkát!Lenne időm végre magammal is foglalkozni....filmezni, játszani,amit szeretnék?" - gondolkoztam, és észre sem vettem, a kocsi előtt állok. Armin feszengve ült benne, engem várva. Teljesen nyugodtan elirányítottam egy kisebb boltba, ahova aztán újra egyedül tértem be. Nem is egy zacskó csipsz került a kosaramba, rengeteg az egészségre káros ital (kóla), és még sok minden más (többek között jó pár doboz Pocky a legkülönbözőbb ízekben) . A kasszához érve fizettem, és hat zacskóval léptem a kocsi mellé. Bekopogtam Armin-nak, aki kapcsolt, és kicsit kapkodva kinyitotta nekem a hátsó ajtót. Beraktam mindent az ülésre, gyorsan kihalásztam egy Pocky-t, és beültem újra az anyósülésre. Az út csendesen és lassan telt, a rádióban halkan szólt a zene, én pedig felhőtlenül tömtem magamba az édességet. Amint megérkeztünk, kipattantam, fogtam egy pár zacskót (ami kettőt jelent, amiben alig volt valami), és elindultam ugrándozva a bejárathoz. Bevártam a cipekedő fiút, kinyitottam neki az ajtót, és megmondtam neki hova tegye le, ami annyit tesz, hogy felcipeltettem vele a nappaliba. Én a kis motyómmal betotyogtam az irodámba. Kikutattam a zsebemből a láncon lógó kulcsot, és kinyitottam az ajtóm. Amint beléptem, letettem az ajtó mögé a dolgokat a kis táskámmal együtt, és az asztalomhoz léptem. A székem támlájára terítettem a dzsekim, és levágódtam bele. "Csak alá kell írnom a dolgokat, meg le kell írnom az "él" státusz helyett hogy "életét vesztette" ugye...?" -kérdeztem magamban már előre unva az életem. Már nyúltam volna a szokásos papírhegy teteje felé, mikor lefagytam. Alig volt pár papír, a többi a "Kész" kupacban volt. Kikerekedett szemekkel néztem, majd levettem egyet a tetejéről. Ki volt töltve, alá volt írva, tökéletesen az Én írásommal. "Mi a....?!" -aztán elmosolyodtam, ami nálam a tabu témához tartozik. "Míg Én aludtam, Ő dolgozott...." - aztán gyorsan, szinte kapkodva dolgoztam. Vagy hat papírt kellett aláírnom, meg azt hiszem négynél az életét vesztette akármit, és kész is lettem. Vállamra dobtam a dzsekim, és az ajtóhoz léptem. Felvettem a dolgaim, és kiléptem az irodából. Gondosan ellenőriztem, rendesen bezártam-e az ajtót, és áttotyogtam a szobámba. Lerúgtam magamról a cipőm, ledobáltam mindent az ágyamra, az asztalomhoz lépve előkészítettem a laptopom, kiszedtem mindent a táskámból (amit aztán a helyére tettem), és körbe néztem. "Rendet kéne rakni...."-állapítottam meg, majd felszedtem a szennyesem a földről, amit a fürdőben lévő szennyeskosárba dobáltam, a tiszta ruháim összehajtogattam és elraktam. De mivelhogy itthon kell lennem, ezért előkerestem a kedvenc kinyúlt pulóverem, ami egy fenyő zöld darab volt, hátán a család címere (csak mert baromi jól néz ki...meg mert családi címer!), hozzá egy fehér, szintén eléggé kinyúlt rövidnadrág, és egy sötétszürke (majdnem fekete) combzokni, amin apró kocka minta díszelgett. A hajam is kibontottam, majd két copfba fontam. Fogtam a kis motyóm, és átköltöztem a nappaliba, ami a ház másik felében volt. Beléptem a hatalmas szobába, ahol egy hatalmas kanapé volt, előtte egy üveg dohányzóasztal, egy kisebb polcos szekrény ahol az x-box-om és a hozzá tartozó játékok illetve a TV kapott helyet. Volt még pár könyvespolc is, képek is, egy erkély ajtó, és tele volt minden ablakokkal. Levágtam magam és a cuccaim a kanapéra, bekapcsoltam a TV-t, és elkezdtem kapcsolgatni. Nem ment benne semmi érdekes, ezért bekapcsoltam egy zene csatornát, lejjebb halkítottam, és elkezdtem laptopozni. Egy idő után azt is meguntam, így félre tettem. Feltápászkodtam, és odaléptem a játékaimhoz. Keresgéltem, és találomra előhúztam a Borderlands 2 -t. Egész jól elvoltam azzal is, gyilkolásztam meg minden, de azt is meguntam. Telefonozni meg nem volt kedvem. Csak feküdtem ott, és gondolkodtam. Aztán inkább újra a TV-t kezdtem el bámulni. Bekapcsoltam valami filmet, nem is tudom mi volt a címe...mindegy!Elég jól elvoltam, még azt is majdnem elfelejtettem, hogy Erennek ma még nem láttam a pofáját....majd holnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése